Kiss Angelika 7.B – Erdélyben jártam
- szeptember 17-től 21-ig a „Határtalanul” című pályázat keretében erdélyi kiránduláson vettünk részt.
Kora reggel indultunk útnak egy szép, nagy fehér busszal. Én a barátnőm, Noémi mellett foglaltam helyet. Első állomáshelyünket, Máriaradnát több mint három óra múlva értük el. Ott megtekintettük a barokk stílusban épült templomot. Ezután Dévára indultunk tovább. A dévai várhoz egy meredek felvonóval tudtunk feljutni. Csodálatos látvány tárult elénk a hegy tetejéről. Ezen a településen még meglátogattuk a dévai gyermekotthont. Gyerekekkel sajnos nem találkoztunk, de átadtuk az általunk készített ajándékokat az ott dolgozó egyik nevelőnőnek.
Utunk következő állomása Torockó volt. Itt szálltunk meg az Ágota Vendégházban. A finom vacsora elfogyasztása után mindenki elfoglalta szobáit.
Reggel gyönyörű napfelkeltére ébredtünk. Itt ugyanis a helyiek úgy mondják, a Nap kétszer kel fel. Azért tűnik ez így, mert a hatalmas hegy egyik oldalán felbukkanó Nap, a hegy mögött elhaladva, előbújik annak másik oldalán is. A finom reggeli elfogyasztása után a Tordai-hasadékhoz vitt utunk. A túra számomra nagyon izgalmas élmény volt. Ezt követően egy kis étteremben pizzáztunk. Kissé fáradtan indultunk tovább Kolozsvárra, Mátyás szülőházához. Ezen a napon még Torockón töltöttük az éjszakát, ahol meleg vacsora várt bennünket.
Másnap reggel elhagytuk a szálláshelyet, s utunk következő állomása Szovátán, a Medve-tó volt. A sókarsztok megtekintése után számomra egy csodálatos hely következett, a parajdi sóbánya. Lent a mélyben hatalmas terek tárultak elénk, ahol mindenki jól érezte magát. Itt többféle játékgép volt, közöttük az egyiknél Iphone telefont lehetett nyerni. Erre sokan pályáztak, sok pénzt is kidobtak a játékra feleslegesen, de senki nem nyerte meg a készüléket. Pedig sokan szurkoltak a játékosoknak nagyon jó hangulatot teremtve.
A sóbánya után Székelyudvarhelyre mentünk, ahol aznap este egy panzióban szálltunk meg a csoportunkkal. Itt a szálláson fogyasztottuk el a vacsoránkat.
Másnap, miután elfogyasztottuk a finom svédasztalos reggelinket a csíksomlyói templomot csodáltuk meg. Ott mindenki elmondott egy imát a szép Mária-szobor előtt. Innen a Gyilkos-tóhoz utaztunk. Sokan itt vásárolták meg családtagjaiknak a szuveníreket. Egyik legnagyobb élményem a kis patakon való átkelés volt. Sorra mindenki átkelt ezen a vízfolyáson. Sokat nevettünk ügyetlenkedéseinken. Körbenéztünk a Békás-szorosnál is, majd a szállásra mentünk. Még aznap este összecsomagoltunk, majd reggel felkelést és étkezést követően elhagytuk Székelyudvarhelyet. Elindultunk hazafelé, de két helyen még megálltunk. Először Segesváron az óratornyot tekintettük meg, majd Vajdahunyad várát. Fáradtan, de jókedvűen utaztunk hazafelé. A határon nem kellett sokat várnunk, ezért már este 10 óra előtt visszaérkeztünk Bordányba, ahol családtagjaink örömmel vártak bennünket.
Ezen a kiránduláson óriási élményekben volt részem. Olyan helyeken jártam, ahol még addig soha, és olyan nagy hegyeket láttam, amilyeneket eddig csak a filmekben.
A Tordai hasadék
A hetedikesek 2018 szeptemberében Erdélybe mentek a Határtalanul pályázatnak köszönhetően. A kirándulás második napján, azaz kedden a Tordai hasadékhoz látogattunk el.
A kb. 2 km hosszú szakadékon az Aranyosba ömlő Hesdát- patak folyik át. A hasadék két oldalán mészkőgerinc húzódik, ezek a sziklafalak 250-300 méter magasak. A falakban 35 feltárt barlang van, ezek közül a legnagyobb a Porlik – barlang. Egy legenda úgy tartja, hogy a Tündérvár nevű barlangban tündérek laknak. Szent György – nap éjjelén megnyílik a barlang, ekkor hordják ki a tündérek a kincseket. 997 növényfaj él a Tordai hasadékban. A csúcsok árnyékában, a szélvédett szorosokban és a sziklahajlatok között megmaradtak a különlegesnek számító harmadkori, jégkorszaki, fekete-tengeri, pannóniai, sztyeppei, valamint alpesi növényfajok is. Itt lakó védett madárfajok a kövirigó, hantmadár, hajnalmadár, 2005-ben 320 lepkefajt azonosítottak. A hasadék bejáratához közeledve zöld gyíkok sütkéreznek. A hasadék szikláin a fali gyík az uralkodó. A patak melletti erdő jellegzetes kétéltűje az erdei béka. Azon kívül, hogy ilyen gyönyörű helyen jártunk sok élménnyel is gazdagodtunk például, amikor Marci beleesett a vízbe.
Szerintem mindenki nevében szólhatok, hogy nagyon jól éreztük magunkat. Nekem nagyon tetszett, bármikor visszamennék.
Makra Réka 7.a osztály
Kirándulás Erdélybe
Reggel 4 óra 15 perckor keltem fel, és izgatottan készülődtem a kirándulásra. Amikor felértem a buszra, a többiek már ott voltak. Végre elindultunk!
Két buszsofőr volt, egymást váltogatták. Először Máriaradnán voltunk, és bementünk egy várba is. Aztán elértünk a dévai várhoz, akik kaptak a Kőmíves Kelemen című balladából szavalni valót, azok elmondták a verset. A szálláson a tanárnők beosztották a szobákat, és mentünk vacsorázni. Másnap a Tordai-hasadékhoz mentünk. Az út hosszú volt, de megérte, mert a végén csodálatos látvány fogadott bennünket. Volt ott egy kis patak, és a tanárnők megengedték, hogy átkeljünk a túloldalra. Én mentem át először, de amikor harmadszorra jöttem vissza, véletlenül beleléptem a vízbe és a cipőm csurom vizes lett. Másnap elmentünk a Békás-szorosba, ami szintén csodaszép volt. A kiránduláson nekem a legérdekesebb a Gyilkos-tó volt, amit körbesétáltunk. Csakhogy az út végén nem volt híd, amin átmehettünk volna és patakon kellett átkelni. Majdnem mindenkinek sikerült átjutni a túlsó partra, csak szegény Bálintnak nem. Megcsúszott és beleesett a csalánba. Nagy nehezen segítettük átvinni, sokat nevettünk rajta.
Nekem ezek voltak a legkedvesebb élményeim az erdélyi kirándulásról. Szerintem jól sikerült és mindenki jól érezte magát.
Fodor Kristóf 7. a. osztályos tanuló