Iskolánk pályázatot nyert, hogy elmehessenek a hetedikesek Erdélybe. Mindenki nagy izgalommal várta a nagy napot! Az Erdélyben töltött öt nap csodálatos, és felejthetetlen élményt nyújtott mindannyiunknak! Most következzék az egyes állomásokon keletkezett útinapló:
Az első napon három óra buszozás után megérkeztünk első állomásunkra a máriaradnai kegytemplomba, ami több legendáról híresült el: egy tűzvészből előkerült megszenesedett képről és persze arról a történetről, hogy egy ló megbotlott egy kőben és ott áll a patanyoma a mai napig.
Ezek után Déva várához mentünk, ami szintén egy legendáról ismert, miszerint Kőmíves Kelemen feleségét befalazták, hogy a vár megálljon. A romos állapotban lévő várhoz nem tudtunk felmenni felújítási munkák miatt.
Majd elmentünk a vártól pár utcányira lévő Dévai Szent Ferenc Árvaházba, amit Böjte Csaba ferences alapított. Az árvaházban 90 gyermek éli mindennapjait. Majd Torockóra mentünk, az első szálláshelyünkre. Otthonos volt a szállás, akárcsak a falu. A Székely-kő lábához is elmentünk, ahonnan gyönyörűszép volt a kilátás a házakra és a mögötte sorakozó hegyekre. Torockó Erdély egyik legszebb faluja a kedvező földrajzi helyzete miatt. Ez az a falu, ahol kétszer kel fel a nap.
A második napon első megállónk a híres-nevezetes Tordai-hasadék volt, ez a hely Szent László király legendáiról ismert. Körülbelül 200 m-es magasságban jártunk, de nem volt félelmetes, inkább izgalmas volt az egész! A túra végállomása egy zöldellő rét volt, ahol megpihentünk.
Majd Kolozsvárra mentünk, ahol egy templomot akartunk belülről is megnézni, de erre nem volt alkalmunk. Ezután egy fehér színű házat néztünk meg kívülről, ez a ház volt az egyik legismertebb uralkodónk: Mátyás király szülőháza.
Harmadik nap először a Medve-tóhoz mentünk, nevét azért kapta, mert alakja egy kiterített medve bőrére hasonlít. A tó és a minket körülvevő erdős környezet és a táj nagyon szép volt. Ez a hely több védett állatfajnak is otthont ad, pl.: a szalamandra féléknek.
Ezután a parajdi sóbarlangba mentünk el, ahol egy játszótér is ki volt alakítva.
Farkaslakán is jártunk egy temetőben, ahol Tamási Áron Kossuth-díjas, székely magyar írót temették el, és ahol az erdélyi magyarok állítottak emléket a trianoni történtek legszomorúbb eseményéről, ami – idei évben számolva – 102 évvel ezelőtt, 1920. június 4-én történt.
A negyedik nap Csíksomlyón volt az első megállónk, az ottani kegytemplomban. Gyönyörű volt a templom kívül és belül. Ebben a templomban néztük meg a híres Mária-szobrot, ami hihetetlen történeteiről, legendáiról vált ismertté: arckifejezés-változásairól, csodás gyógyulásokról; illetve arról, hogy amikor el akarták rabolni a szobrot, sehogy nem sikerült elmozdítani helyéről. Arra is volt lehetőség, hogy megérintsük a szobor lábát.
Ezután a Gyilkos-tóhoz mentünk, ami volt olyan szép, mint a Tordai-hasadék, vagy talán még szebb is volt! A híres látványosságként szolgáló tóban lévő fák törzsei kiállnak a vízből. A tó egy kevésbé közismert legendát is őriz, miszerint egy Fazekas Eszter nevű, fiatal lány “elvesztette” szerelmét és miután emberrablás áldozatává vált sziklaomlás következtében elrablójával együtt lelte ott a halálát. A tavon van lehetőség csónakázásra és arra is, hogy a helyet körbetúrázzuk, körülbelül másfél óra alatt. A túra nagyon jó volt, csak ajánlani tudom, hogy mindenki, legalább egyszer ezen is menjen végig!
Utolsó állomásként a Békás-szoroshoz mentünk. Ez a hely is igazán szép volt.
Az ötödik nap első megállója Segesváron volt. Segesvár arról közismert, hogy Magyarország egyik legnagyobb költője: Petőfi Sándor ennek a helynek a közelében hunyt el. Az itteni óratoronyba látogattunk el, a kilátás fentről csodaszép volt a városra!
Ezután Vajdahunyadvárra mentünk, a Hunyadi-várba, ez a vár a gótikus építészeti stílus jegyeit viseli. Ez a hely is nagyon szép volt, itt korabeli tárgyakat is láthatunk, pl.: korhű ruhadarabokat; cifra kézírással megírt leveleket, stb. A vár egyik kinti részében egy kínzókamra is található, ami NYUGALOM: Nem nagyon ijesztő!!!!
Majd a későbbi délutáni órákban következett az elkerülhetetlen hazajövetel.
Azért ennyi nap elteltével már jól esett hazajönni, de maga az utazás is hangulatosan telt: énekléssel.
Köszönjük a Határtalanul Programnak és tanárainknak, hogy eljuthattunk Erdélybe, felejthetetlen élmény volt!
Juhász Anna 7.a osztályos tanuló
