Karácsony a nagymamánál
Szenteste napja van. Az udvart és a kertet ellepte a hó. A gyerekek kimentek még egyszer hógolyózni és hóangyalkát csinálni, mert aztán be kellett pakolni a bőröndbe.
-Végre megyünk a nagyihoz Londonba!-kiáltozták a gyerekek.
A legidősebb testvért Éduának hívták, a középsőt Hubának a legkisebbet pedig Védának. Bepakolták a bőröndöket. Édua és Huba a cicákat is vitték magukkal.
-Indulunk! –mondta apa.
-Mindenki beszállt? Senki nem hagyott itthon semmit? – kérdezgette apa aggódva.
Nagyon sokat kellett utazni, de gyorsan odaértek. Kipakoltak és egyből az ünnepi vacsorához kezdtek. A család csontlevest evett és sült kacsát törött krumplival.
-Nagyon finom volt a vacsora- mondta Véda, aki már tele volt és egy falat sem fért belé.
A család elment egyet sétálni a csodálatos London fényeiben. Hazaértek és odaadták egymásnak az ajándékokat.
-Késő este van, ideje lefeküdni- mondta a nagymama.
Senki se tudott elaludni. Véda kiment az erkélyre és leült a fotelbe. Nézte az eget. Hirtelen megjelent valami az égen. Nem lehetett tisztán látni.
-Mi lehet az? Vajon….vajon…megvan, a Mikulás!
Véda gyorsan bement, szólt Éduának és Hubának, hogy látta a Mikulást. Erre gyorsan kipattantak az ágyból és kirohantak az erkélyre. A Mikulás csak úgy cikázott az égen, miközben a gyerekek ámuldoztak. A gyerekek csináltak egy képet a Mikulásról. Aznap este mindenki vele álmodott. Másnap reggel a gyerekek elmesélték, hogy mi történt az este. A fényképet is megmutatták a felnőtteknek. A nagyinak segítettek reggelit csinálni. A reggeli tükörtojás volt és bacon. Telt-múlt az idő, a gyerekek jól érezték magukat és persze a felnőttek is. Még az Új Évet is Londonban töltötték.
Aztán a család hazatért és pihentek a sok-sok kaland után.
Szabó Édua
4.a