Február 14-e Valentin-nap.

Erre az alkalomra kapták nyolcadikosaink feladatul, hogy írjanak magyar órára szerelmes verset vagy levelet. A feladat kiosztását élénkség és kuncogás kísérte, többen jelezték, hogy ez nehezen fog majd menni, de a feladat végeredményeképpen nagyon sok értékes sor született.

Az első szerelmes levél egy képzeletbeli férfihez szól. Ezt az írást egy olyan tanuló írta, aki állítása szerint sohasem fog férjhez menni, és csak a feladat kedvéért találta ki az áhított személyt.

Drága Louis!

Tudom, hogy soha nem fogod megkapni ezt a levelet, de attól még úgy érzem, hogy le kell írnom érzéseimet irántad. Két éve érzem, hogy szeretlek. Amikor először megláttalak az Enola Holmes című filmben, megdobbant a szívem, és azóta is Érted dobog… Igaz, hogy ez a szerelem sosem fog beteljesedni, de a remény hal meg utoljára. Tudom, hogy nem egy nyelvet beszélünk, és négy év korkülönbség van köztünk, Te Angliában élsz, de én már tanulom az angol nyelvet, a kor csak egy szám. Van egy kis spórolt pénzem is, amiből már egy fél repülőjegy megvan. Szóval megyek már, Louis!!!

Volt az osztályban költő is, aki az idilli hangulatú verset erős csattanóval zárta:

Valóság

Szerelmet vallani nem tudok,
Csak egy történetet mondhatok.
Hogy miként láttalak meg elsőnek Téged
S miként kereslek azóta minden szépben.

A kastély-parkban bandukolva
A befagyott tavon ámuldozva
Csillag-leány szökött le az égből
Kecsesen táncolva, megigézve egyből.

Szebb voltál nekem, mint Rómeónak Júlia,
S közben dúlt lelkemben érzéseim vihara.
Szemembe néztél jégkék csillogással,
Szőke hajadon holdfény csillanással.

Szavakat nem ismerek,
melyek leírják jellemed,
Kedves, bájos, és minden, mi ezt jelenti,
de komoly és és ártatlan, az embert megérti.

Rögtön ott a parton megkértem a kezed,
Mert azt sem tudtam hirtelen, merre kapjam fejem.
Éltünk aztán mi boldogan az álmunkban,
a hatalmas szerelemtől kábultan.

Majd lassan tényleg ájultan
A kupára meredten sápadtan
Miközben nyitottszemmel álmodva
hogy számunkra a valóság csak egy páros gyászruha.

Születtek rövid szösszenetek is:

„Szívembe zártalak,
a kulcs elveszett,
így hát a szívemből
kijutni nem lehet.”

Nagyon értékes a következő, csalódás ihlette vers:

Hamis szerelem

Csuklóra rajzolt kezdőbetűk,
Bőrbe vésett vonalak,
A szavak, amiket mondtál,
nem őszinték, hanem hamisak.
Testen maradt hegek,
a véremtől mindjárt összeesek.
Pánikra semmi ok,
ura vagyok a helyzetnek,
Ilyen kis problémákat eszek desszertnek.
A sebeim majd begyógyulnak,
bár lehet, hogy lesz pár újabb,
de hidd el, ennél nem lehet semmi rosszabb.
Részeg szavak
több, mint valószínű, hamisak,
nem tudom rávenni magamat,
hogy még egy sört megigyak.
Csalódottan, s nem tudom mit kéne tennem,
egy mély sebet ejtettél bennem.
Szeretlek, de haragszom Rád,
Örülnék, ha a szívem teljes egészben visszaadnád.

A Valentin-napi kihívást a nyolcadikosok nagyon ügyesen teljesítették.
Kiderült, hogy nem is olyan nagy ördöngösség a versfaragás.
Talán kipróbálhatnád Te is! Miért is ne? Hiszen Valentin-nap van!

                                                                                                          Lippai Judit