A 3. osztályosok már kora reggel izgatottan gyülekeztek az iskola előtt. Hátizsákokkal, mosolygó arccal és sok-sok várakozással indultunk útnak különjáratos busszal Orfűre. A gyerekek számára már az utazás is élmény volt: vidám beszélgetések, nevetések és kíváncsi találgatások kísérték a reggeli kilométereket.

Első állomásunk az Orfűi Malmok volt, ahol érdekes tárlatvezetésen vettünk részt. A gyerekek ámulattal figyelték, hogyan működtek régen a víz erejével hajtott malmok, és milyen fontos szerepet töltöttek be az emberek életében. Számukra különösen izgalmas volt látni a régi szerkezeteket, és elképzelni, hogyan dolgoztak itt egykor a molnárok.

A malmok mellett található tanösvényen tovább haladva a Mecsek csodálatos természeti kincseit fedeztük fel. Az árnyas fák, a csobogó víz, a különleges növények és az erdő nyugalma mind-mind lenyűgözték a gyerekeket. Sokan közülük most először jártak ilyen közelségben a természethez, és örömmel figyelték meg az apró részleteket: egy különleges levelet, egy színes pillangót vagy éppen a patakban csillogó köveket. Jó volt látni a kíváncsi tekinteteket és a sok kérdést, amelyek a természet iránti őszinte érdeklődésről árulkodtak.

Délben Abaligetre utaztunk tovább, ahol a tóparton elfogyasztott ebéd után a nap talán legjobban várt programja következett: az Abaligeti-cseppkőbarlang meglátogatása. A gyerekek izgatottan léptek be a föld alatti világba, ahol lélegzetelállító cseppkőképződmények tárultak eléjük. A különleges formák, a barlang titokzatos hangulata és a hűvös levegő mind-mind felejthetetlen élményt jelentettek. Nagyon büszke voltam rájuk, hiszen mindannyian bátran fedezték fel ezt az ismeretlen világot. Többen később is arról meséltek, hogy számukra ez volt a kirándulás legizgalmasabb része.

A barlang után a Denevérmúzeum interaktív kiállítását is megtekintettük. A gyerekek érdeklődve hallgatták a denevérekről szóló érdekességeket, és örömmel próbálták ki a kiállítás játékos elemeit. Szinte minden sarok újabb felfedeznivalót tartogatott számukra.

A tartalmas programokat egy kis játszóterezés zárta, ahol még maradt energiájuk a futkározásra, mászókázásra és közös játékra. A hazafelé vezető úton pedig ismét előkerült a jókedv: énekeltünk, beszélgettünk, felidéztük a nap legszebb pillanatait, és mindenki lelkesen mesélte, mi tetszett neki a legjobban.

Ez a kirándulás nemcsak új ismeretekkel gazdagította a gyerekeket, hanem közös élményekkel, felfedezésekkel és sok-sok örömteli pillanattal is. Jó volt látni a rácsodálkozó tekinteteket, a természet és a látnivalók iránti őszinte lelkesedést, valamint azt, hogyan kovácsolják még szorosabbá a közös élmények az osztályközösséget.

A harmadikosok már a hazafelé úton arról beszélgettek, vajon hová vezet majd a következő kirándulás. Egy biztos: alig várják, hogy ismét együtt indulhassunk új kalandok felé.

Bárkányi Judit