Méltán lehetünk büszkék iskolánk jelenlegi és volt diákjaira. Az alábbi alkotásaikat beválogatták a mórahalmi Rotary Club “Papírra vetve” című szépirodalmi és képzőművészeti alkotások 2017-es antológiájába. Gratulálunk!

Csillag Ágnes,13 éves

A bordányi Ádám Jenő Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola 8. osztályos tanulója vagyok. 9 éves koromban kezdtem el rajzolni a művészeti iskolában Sándor Mónika tanárnőnél, majd Kiss János tanár úrnál ismerkedtem me a kerámia művészet alapjaival. A kerámia sokszínűsége, az agyagban rejlő számtalan lehetőség inspirál, hogy újabb és újabb technikát próbáljak ki. Tehetségemet nagymamámtól örököltem, aki Fontos Sándor festőművésznél tanult, az Ő képei díszítik ma is házunk falait. Az alkotás nagyon fontos a számomra, későbbiekben is szeretném, ha életem része lehetne.

 

Dudás Roland, 15 éves

Születésem óta Bordányban élek szüleimmel és két testvéremmel. Szüleim, nagyszüleim is tősgyökeres Bordányiak.

Itt jártam óvodába, majd a helyi Ádám Jenő Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában tanultam. Elsős korom óta tagja vagyok a szobrászat és kerámia művészeti tanszaknak. Mindig szerettem alkotni: érdekelt az agyag megformálása és a kerámia elkészítésének folyamata, az elkészült tárgy szépsége.

Jelenleg Szegeden a Déri Miksa Szakgimnázium és Szakközépiskola gépészeti ágazatára járok. Itt a fémek megmunkálásával, tulajdonságaival ismerkedünk meg, hogy végül megfelelő méretű és formájú alkatrészeket állítsunk elő.

A szobrászat iránti szertetem és érdeklődésem a mai napig nem múlt el. Szombatonként visszajárok a bordányi általános iskola szobrászat tanszakjára.

Hegedűs Péter, 17 éves

A bordányi Ádám Jenő Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola harmadikos diákja voltam, amikor beiratkoztam Sándor Mónika tanárnőhöz, festészetre. Szignifikáns fejlődés csak a 10. osztálytól mutatkozott, hisz komolyra fordult az érdeklődésem, s éjjel-nappal autodidakta módon képeztem magam az iskola mellett. Sok technikát kipróbáltam, de a szívemhez igazán csak az olajfestés nőtt. A következetességben, és abban, hogy mit hogyan kellene megfestenem, vagy a problémát áthidalnom, sokat segített és segít még most is a Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium biológia tagozata. Itt ráneveltek a pontosságra és az összeszedettségre, amit az élet más területein is kamatoztatni tudok.

Kiss Angelika, 12 éves

Bordányban élek. Az Ádám Jenő Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanulója vagyok. Nagyon szeretek rajzolni, festeni. Munkáimat leginkább pasztellkrétával készítettem. Már első osztályos korom óta iskolánk festészet- és grafika tanszakára járok. Szabadidőmben szeretek olvasgatni és verseket írni. Magyartanárnőtől, Hegedűsné Gyuris Katalintól és szüleimtől sok bátorítást és dicséretet kapok. Ez ösztönöz további költemények megírásához.

 

A hegyekben

 

Hevesen gondolok

e szép megyére,

mikor rápillantok

Szilvásvárad nagy hegyére.

Szilvásvárad, mely

dombos vidék,

elmehetnék, de

az mit sem ér.

Én csak nézem azt

a sok szép hegyet, dombot,

pedig vár rám

apám, anyám otthon.

Várnak, hogy

hazatérjek,

de az emlék nem csal,

sosem téved.

Én ott jártam, ott:

mely mellett kanyargós Tisza folyt.

Magyarország

legszebb tájain,

ezeket csak az Úr kínálja

arany táljain.

Szeretett otthonom

síkságban búvó Bordány.

Itt élek, itt lakom,

ez az én hazám.

 

 

Falum

 

Falumban a helyem,

szívem-lelkem nekem.

Ki e boldog falut lakja,

vidám „gyerek” apja, anyja.

Ha a tavasz simogat,

minden lélek szárnyra kap.

Számos ember lábra kél,

várja őt már kinn a rét.

Barack, eper, alma, meggy,

gyorsan mind piacra megy.

Paradicsom, paprika,

felkerül a polcokra.

Hogyha szépen süt a nap,

focizik a gyerekhad.

A többiek szurkolnak,

közben fagyit majszolnak.

Nyár végén az aratás,

búzából lesz a friss kalács.

Kukoricát is szednek,

a tyúkok ennek örülnek.

Télen visít sok malac,

készül már a disznósajt.

S ha eljön az év vége,

pihen kis falum népe.

 

Mit látok a hűtőben?

 

Látok két szép szál kolbászt,

Úgy nyújtóznak, mint két légtornász.

Gondolom: az ott egy szalonna.

Először azt hittem, hatalmas uborka.

Szeretik az emberek a gulyáslevest.

Egyfolytában azt hajtogatják: – Etess, etess!

Ott kuksol a finom Pick szalámi.

Várja, hogy megeszi majd őt a Klári.

Mellette olvadozik egy nagy kocka vaj.

A tojás tíz kobakkal várja a sorsát.

Ki készít belőle majd finom rántottát?

A hűtő aljában bambul a tök buta fejével.

 

 

Szív-mondóka

Szíved, mint az arany fénylik reád,

s más emberek szívében boldogságot kreálsz.

S ha ez a sugallat ebben segít,

a szíved ebből több ötletet merít.

Örülsz, ha másnak segítesz.

Ne hagyd, hogy fejed irányítson, hanem a szíved.

Ha a másik boldog, a szívét adja.

Te is szeresd őt, ne csak az Atya.

Szíved úgy érzi jobb vele minden.

Hidd úgy, hogy nélküle nincs is neked éned.

Úgy hiszem, s úgy is gondolom,

nélküle élni nem jó dolog.

Szívednek nincs határa,

s ha gondolkodsz is neked ő segít a tudásban.

Hidd továbbra is, hogy Isten veled tart,

s más rossz gondolatát hagyd elveszni magadban.

Másnak épp úgy fontos a szeretet, mint neked.

Úgy éljen minden szív, amit a mondókám leír.

S ha nem is tetszik a mondóka, lépj előre,

s majd egyszer rájössz a titokra te.

Ne hagyd, hogy más irányítsa szíved,

Főleg ne az, aki elámítja lelked.

Figyelj mostantól jól belső szavadra,

mert itt ér véget mondókám utolsó szava.

 

 

Tavasszal

 

Tavasszal a fáknak

lassan virágzik a rügye.

Színes, szagos virágoknak

illatuk oly üde.

Gyöngyharmatos füvet

lágy szellő lökdös.

Fölötte egy tollas, pelyhes

veréb röpdös.

Fáknak ágai zöld

levelet bontanak.

Közben tündérek

virágszálakat osztanak.

Pompás nappal

ébred a természet.

Visszatért, mit elvitt

ősszel az enyészet.

Csodaszép a hóvirág,

nála nincsen szebb.

Kis virága fehérlő

csüng a szárról le.

Természet, mint jó

anya átölel.

S vele várok addig,

míg a nyár jön el.

 

Tóth Izabella, 12 éves

A bordányi Ádám Jenő Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola diákja vagyok. Szabadidőben nagyon szeretek sportolni, lovagolni és verseket írni. Nincs különösebb tervem a rímfaragással, de szeretném, ha továbbra is a hobbijaim közé tartozhatna.

 

 

 

A szerelem dala

 

Magasba emeltél, majd a mélybe taszítottál.

Amikor Veled vagyok, sosem

tudom mit érzek.

A szívemből szólok, de nem

tudom van-e értelme….

Hiszen Te sosem azt mondod,

amire valóban gondolsz.

Mintha üvegszilánkon sétálnék…

Tudni szeretném, de nem

merem megkérdezni…

Hát mondd, hogy szeretsz,

vagy azt, hogy elhagysz.

Kérlek, ne a csend beszéljen!

Néha közel engedtél magadhoz,

később üres tekinteted láttán,

rosszul éreztem magam.

Amikor Veled vagyok, az

olyan, mintha kockát dobnék…

Hát mondd, hogy szeretsz,

vagy azt, hogy elhagysz…

 

Zádori Violetta, 22 éves

A homokháti Bordányban születtem és itt is élek egy tanyán gyerekkorom óta, amire nagyon büszke vagyok. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy ebben a környezetben létezhetek. Úgy gondolom, ez biztos alapot nyújtott, hogy a művészet szeretete kibontakozhasson bennem.

A bordányi Ádám Jenő Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolába jártam, utána a Szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola kőszobrász szakán szereztem szakképesítést.

Az általános iskolának köszönhetően megismerhettem a művészet különböző ágazatait, mert rengeteg lehetőséget és szakkört biztosítottak a gyerekek számára az iskola vezetői. Nagyon sokat köszönhetek az itteni tanároknak a lelkes munkájukért. A középiskolában remek felkészítést kaptam, szintén kiváló pedagógusokkal. Ezekben az iskolákban olyan embereket ismertem meg, akiknek bármikor számíthatok a segítségére.

A jövőben szeretnék a Magyar Képzőművészeti Egyetem restaurátor szakán tanulni, de mindenképp vissza akarok térni Homokhátra. Az álmom, hogy egy tanyán éljek és alkossak, visszatérve a gyökereimhez.