Én és a nagyszüleim

Az anyai nagyszüleim és az apai nagyapám sajnos már elmentek a csillagok közé. Az apukám édesanyja velünk van. A mamám a szomszédban lakik. Marikának hívják. Nagyon szereti az állatokat, mert sok cicája és törpecsirkéje van. Ha átmegyünk hozzá finomakat szokott főzni vagy sütni. Az a legjobb, amikor ott van az összes unokatesóm. A legtöbbet kiskorom óta Sanyi tatával voltam, mert nálunk lakott, amíg meg nem betegedett. Vele van a legtöbb élményem. Sokat játszottunk, horgásztunk, sokat mesélt nekem. Szinte minden nap elmentünk nyáron fagyizni vele. Ő mindig csoki, vaníliát kért. Mindig csinált nekem „holdacskás” krumplit. Mindig autóval mentünk az oviba később a suliba. Kivéve, amikor sumákoltam és otthon maradtam vele. Nagyon sokat nevettünk, táncoltunk és mulattunk. A strandon mindig azt játszottuk, hogy ő a cápa. Együtt csináltuk a világ legfinomabb mákos nudliját. Nagyon szerette a zenét. Tudott játszani tangóharmonikán, szintetizátoron és citerán és sokat hallgatta a rádiót is. Ünnepekkor csinosan tudott öltözni. Mikuláskor mindig kiosont, amikor nem figyeltem eldugta az ajándékot és csöngetett. Este mindig hangosan horkolt és minden testhelyzetben el tudott aludni. Büszke vagyok, hogy ő volt a tatám. Örökre a szívemben él az arca és szeretnék én is olyan jó fej, sokszínű és vidám lenni, mint ő volt.

Rácz Kitti Katalin 6. a – I. helyezett

Nagyszüleim és én

Az egyik hétvégén elmentünk krumplit szedni. Reggel 8:00-kor indultunk el. Mi értünk oda legutoljára és így enyém lett a legrosszabb kaparó, de cseréltem apukámmal. Azzal a kaparóval sokkal könnyebben ment a munka. Én Bercivel szedtem a krumplit és az volt a stratégiánk, hogy egy helyre tereljük és utána rakjuk bele a zsákba. Így jött a krumplitenger név. Amikor végeztünk tata megengedte, hogy elmenjünk hátra szőlőt enni. A szőlőevésből nem lett sok minden, mert a szőlős tele volt darazsakkal és engem meg is csípett egy. Azután inkább szilvát ettünk, mert ott nincs darázs. Tatáéknál ebédeltünk, és én ettem a legkevesebbet és ezért tata kicsit elszomrodott, de aztán már nem volt bús. Amikor mama megmutatta a most épült új szobát olyan volt, mint egy barlang. Tata nagyon megdicsért, mert nagyon jól haladtunk és, hogy máskor is menjünk. Nagyon jó volt segíteni, mert ki tudja meddig él még.

Sándor Márton 6. a – II. helyezett

 

Nagyszüleim és én

Mamám és papám Bács-Kiskun megyében laknak egy kis faluban, Szankon. Ott nincs sok minden csak egy iskola, óvoda és egy sportpálya.

Papám már nagyon sok éve űzi a teke nevű sportot. Kiskoromban nagyon sokszor jártam hozzájuk. Most már nem annyira érek rá. De most az őszi szünetben is voltam náluk. Amikor elmegyek Szankra, mamám mindig süt nekem palacsintát. Ő süti a legjobb fánkot a világon. Minden karácsony napján elutazunk hozzájuk, és akkor mindig nagyon finom ebédet főz. Ilyenkor van az asztalon hús, burgonya, húsleves. Szokott lenni desszert, az általában valami süti lesz. Papámmal ki szoktam menni a teke pályára. Ott megvárom, miközben ő sportol. El szoktunk menni a majsai strandra. A fürdőben általában palacsintát eszek. A nagyszüleim ide Bordányba is el szoktak jönni. Mikor elutaznak ide, akkor papám leül a tévé elé, mamámmal pedig elmegyünk a kutyákkal sétálni. A nagyszüleimnek is van egy nagyon kicsi fekete cicája. Úgy hívják, hogy Kormi. Kormi egy nagyon furfangos kismacska. Egyszer a szőlőskertben játszottam vele bújócskát. Úgy csinálja, hogy elbújik és kiugrik eléd és nagyon megijeszt. Mindig este a mamámmal szoktuk nézni az esti műsorokat. Például a legbátrabb páros. Eközben pattogatott kukoricát eszünk egy kis csemegeként. Ilyenkor papám már alszik.

Én nagyon szeretek menni a nagyszüleimhez és még fogok is. Nagyon szeretem Őket!

Csuka Marcell 6. a – III. helyezett

A nagyszüleim és én

Nyári szünet volt. Harmadikos voltam. Mivel már véget ért mindkét Erzsébet tábor, a Faluvédő táborba pedig nem tudtunk menni, mert betelt a létszám, a testvérem és én arra gondoltunk, hogy akkor menjük a „Mami-tábor”-ba. Másnap már kora reggel megkérdeztük a szüleinket, hogy mit szólnak az ötletünkhöz? Anya és Apa megengedték. Ennek mi nagyon örültünk.

Másnap anya beszélt mamival telefonon és megkérdezte, hogy mehetünk-e hozzá táborozni. Mama szívesen fogadott bennünket. Ő Dorozsmán él. Mivel ottalvós volt a tábor, néhány holmit előkészítettünk a táskákba. Könyveket, amiket olvasni tudunk, társasjátékot, amivel játszani tudunk, pendrive-ot, amiről filmet nézni tudunk. Hamarosan minden megvolt, ami csak kell.

Előtte még el kellett menni Szegedre, bevásárolni az iskolakezdésre néhány ruhaneműt. Aztán mentünk mamihoz, Dorozsmára. Végre mami-tábor! Már ezt vártuk! Letettük a táskákat, apa és anya további vásárlásra mentek, a tanszerek beszerzésére. Volt egy kis búcsúzkodás, puszilkodás, és anyáék elmentek.

Aztán kezdődött a mulatozás, mamimódra! Olvasgatás, filmnézés, macskázás, gépezés, csokoládés-vaníliás fagyi készítése, pogácsasütés, tévézés és sok minden más! Már az ebéd elkészítésében is segítettünk maminak, ami sült krumpli volt. Annyi sült burgonyát ehetett Geri és én, amennyi belénk fért. Eltelt gyorsan az idő, lement a nap. Elérkezett a vacsora ideje. A bátyám és mami melegszendvicset ettek, én császárkalácsot és kiflit. Este még gépeztünk és videókat néztünk. A testvérem focis videókat és pedig mesevideókat néztem. Miután ráuntam, olvasgattam egy keveset. Ekkor mami megkérdezte:

-Ki melyik szobában szeretne aludni?

Geri a nappali mellett egy hálószobában töltötte az éjszakát, én pedig anya régi szobájában akartam aludni. Ő egy nagy, kétszemélyes franciaágyon aludt, én meg egy kanapén. Megvetettük az ágyat, utána fürödtünk, majd fogat mostunk, tévéztünk egy kicsit, aztán alvás következett.

Másnap kipihentem ébredtem. Gyorsan felöltöztem hétköznapi ruhába. Kimentem a kertbe mamihoz a fehér bundájú, kék és barna szemű macskához, Hópihéhez. Geri akkor még aludt. Én jót játszottam Hópihével. Később a bátyám is felébredt és megreggeliztünk. Ekkor hét óra volt. Geri szokása szerint melegszendvicset evett, én üres kiflit és császárkalácsot. Mami nézte a kedvenc tévéműsorát, a „Jóban, rosszban”-t. Testvérem gépezett, én a népiének tanáromtól kapott jutalomkönyvet olvastam, mely kutyákról és macskákról közöl ismereteket. Nagyon szeretem ezt olvasni.

Mami ezután ezt kérdezte tőlünk:

-Gyerekek! Mi legyen az ebéd?

Gerivel egyszerre rávágtuk:

-Túrós gombóc legyen!

-Sajnálom, túrós gombóc nincs a fagyasztóban, de ne szomorkodjatok! Van helyette a „testvére”, a túrós derelye. Szeretnétek olyat enni?

Geri és én ezt feleltük:

-Igen, szeretnénk túrós derelyét ebédelni!

-Rendben! Azt hiszem, megvan az ebédünk! –örvendezett mammi.

Segítettünk az ebéd készítésében. Geri kivette a derelyét a fagyasztóból, mami kibontotta a finomságot, majd begyújtotta a tűzhely lángját. Én kivettem a serpenyőt a sötét szekrényből. Mami nem a konyhából csinálta az ebédet, hanem lent a kazánházban. Hamar kész lett a túrós derelye. Nagyon finom lett. Utána ismét tévéztünk egy kicsit. Mami a „Dilibogyók 1.”-et nézte és olyan jót kacagott rajta, hogy öröm volt nézni. Mamit még nevetni se nagyon hallottuk. Az idő is gyorsan elrepült. Megláttuk a gyönyörű naplementét, amit élőben még sosem láttunk. Vacsora után megkerestük a szobánkat, megágyaztunk, fürödtünk, fogat mostunk és következett az alvás. Úgy aludtam, mint egy mormota. Egyszer mami ezzel ébresztett fel:

-Nem akartam az álmodat megzavarni, csak hoztam egy zseblámpát neked. Ha mosdóba kell menned, vagy szomjas vagy, kapcsold fel a lámpát, és látni fogsz a lámpa fényénél. Rendben?

-Rendben, mami! Köszönöm!- mondtam.

-Jó éjt, drágám! Aludj jól, álmodj szépeket!-köszönt el tőlem.

-Te is mami, jó éjt! –mondtam én.

Másnap reggel hat órakor keltem. Átöltöztem és kimentem a kertbe, hogy megkeressem mamit. Hópihe, a fehér cica mindig követi a mamámat, aki éppen a méheknek adott ivóvizet. Mami elmagyarázta nekem, hogy azért kell vizet adni a méheknek, hogy ne ártsanak senkinek. Apától már hallottam, hogy a méhek fullánkja beleakad az ember bőrébe és ez a fegyver a méhből kiszakad, ezután a méh elpusztul.

-Mami, kár, hogy a mamitábornak nemsokára vége lesz!- mondtam én.

-Így igaz, Annácska. Én is nagyon jól éreztem magam veletek. Gyertek jövőre is!- felelte ő.

Elkészítettük közösen az ebédet. Nagyon jól sikerült. Anyáék Dorozsmára értek és sajnos végeszakadt a tábornak. Szegeden folytattuk az iskolára a bevásárlást: tornacipő, utcai cipő került a kosarunkba. Vásároltunk a szeptemberi esküvőre is, majd hazamentünk.

Bárcsak örökre nyári szünet és mamitábor lenne!

Juhász Anna 4. a – I. helyezett

A nagyszüleim és én

Az egyik nagymamám itt lakik Bordányban és gyakran vagyok vele. Szoktam vele játszani, labdázni, kutyázni és néha nyáron napozunk is.

Mama általában magazint szokott olvasni és tévézik. Én is szoktam vele tévézni, meg várat építeni homokból, almát és szőlőt szedni. Néha kimegyünk a tanyára és ott őszibarackot szedünk. Az őszibarackot faládába szoktuk szedni és ezeket az Aro-val visszük be a faluba. Ezután a sorolás következik, meg a rossz, hibás gyümölcsök eltávolítása. Ezeket beledobáljuk egy vödörbe. Amikor a vödör megtelik, én kiviszem a pipiknek. Ők nagyon örülnek ennek a csemegének. Miután a sorolással végeztünk, megetetjük közösen az állatokat, és mamával bemegyünk a házba, ahol vacsorát készít nekem. Ekkor jókat szoktunk beszélgetni. Miután mindketten jól laktunk, lefürdünk és nyugovóra térünk.

Szeretek a mamámmal lenni, mert érzem, hogy nagyon szeret. Én is őt.

Kurucsai Bence 4. a – II. helyezett

A nagyszüleim és én

Egyszer a nagymamámmal elmentünk busszal Szegedre. Először a munkahelyére mentünk be.

Amikor beértünk segítettem neki elpakolni a ruhákat, ugyanis ő egy sportszertárban dolgozik. Az a feladata, hogy rendben tartsa a mezeket, meg az öltözőket. Mikor ezzel kész lettünk, akkor elmentünk egy üzletbe és vettünk almát, csokit. Ezeket a dolgokat visszavittük a szertárba és segítettem neki elcsomagolni, hiszen egy rendezvényre készült a focicsapat. Ha én is ott vagyok, akkor közösen hajtogatjuk, válogatjuk, teregetjük a sportolók ruháit. Az a legjobb, amikor a sok focilabdát rendezzük. Mamám megengedi, hogy felvegyem a kapus mezt, és abban játszak. Az sem rossz, amikor a maradék csokiból, vagy szívószálas üdítőből kapok.

Szeretek bemenni mamám munkahelyére, mert rendezgetés közben jókat beszélgetünk. Szeretek segíteni neki. Én is ilyen nagymama szeretnék lenni. Bárcsak többször is elmehetnék vele!

Ajtai Virág Regina 4. a – III. helyezett