Ha most próbálok visszaemlékezni az idei betlehemes legszebb pillanataira. Mik is voltak számomra ezek? Tulajdonképpen találkozások. Írásom következő részében felelevenítek néhány kedves történetet a betlehemezés kapcsán:
2023. 12.05. Ha tűz ütne ki
Az osztályommal, akik ötödikesek idei évben is betlehemezni fogunk. Már javában tartanak a próbák, a kellékeket szedjük össze, hogy minden meglegyen. Éppen nyelvtan órán vagyunk, egy nehéz témakört tanítok, a mássalhangzótörvényeket. Megszólal a magyarázat közben az egyik diákom:
-Judit néni, mi lenne, ha tűz ütne ki az iskolában? Ez igazán arról jutott eszembe, hogy a csengő tegnap szaggatottan szólt. Eszembe jutott, hogy ha tűz lenne, mit is kellene hirtelen tenni.
-És mire jutottál?
-Arra, hogy először szólnék az osztálytársaimnak, hogy gyorsan menjenek ki a teremből, aztán az ablakon sietve kidobálnám a betlehemes jelmezeket, és azután ugranék ki én is az ablakon.
-Akkor neked nagyon fontos ez a szereplés, ugye?
-Igen.
-Ha előbb mentenéd a jelmezeket, és csak utána magadat, akkor Te igazán átérzed, milyen fontos az az üzenet, amiről a betlehemes szól. Ez nagyon kedves Tőled, és ennek nagyon örülök. De tudod mit? Mondok neked én is valamit: Te még a szerepnél is sokkal fontosabb vagy!
2024.01.03. A megelevenedett múlt
Az egyik legszebb emlékem, hogy szerettem volna a szerephez egy szép régi lámpást. Úgy gondoltam, hogy az Szent József kezében lenne, amikor Máriával majd bejönnek a hívek mellett középen a templomba. A sötétből előkandikálna egy kis fény, és jön majd lassan előre, amikor kérdezik majd az embereket, adnának-e szállást.
De nem volt ötletem, hogy kinek is lehet ilyen viharlámpája. Egyik ismerősöm ajánlotta Bordányban Vass Nándor bácsit. Felkerestük őt, és kiderült, hogy az idős bácsi nagy műgyűjtő is, rengeteg értékes és érdekes tárgyat gyűjt a falu történetéből. Felsorolni is nehéz lenne, mi mindent: sétabotokat, kulacsokat, díszes üvegeket, szódás üvegeket, kolompokat, hurkatöltőt, lámpást és még sok értékes régi kincset.
Amikor felkerestük a bácsit és kedves feleségét nagy örömmel kölcsönadták a szerephez az egyik lámpásukat. Kaptam kolompot és csengettyűt, és egy nagyon értékes dolgot: a bácsi édesanyjának kendőjét, amit féltve őriz a kis házi múzeuma falán. Akárhogy is számolom, a kendő legalább 100 éves lehet!
Jó volt látni a bácsi elégedett arcát a templomi előadás végén. Az első sorban ült, gondolom, hogy neki is nagyszerű élmény lehetett a gyerekek kezében megelevenedni látni régi kedves tárgyait.
2024. január 4. A mi ének tanárunk!
Az idősek otthonában szerepeltünk, ahol néhány hónapja él Veres Ági tanárnő.
Ági, akit mindenki csak így emleget a kollégák közül, egy igazi két lábon járó jelenéség, ahogy a mai fiatalok mondják: forma. Alacsony termetű, fiatalos frizurájú, vékony, törékeny teremtés rekedt hanggal a sok cigi miatt. Nagyon jó zongorista, és jó humorú énektanára volt az iskolának. Közösségi ember, akinek mindenkihez volt egy jó szava, és akiről a tanítványai évek múlva is csak őszinte rajongással beszéltek. Én magam tanárként nem ismerhettem, csak néhány alkalommal találkoztunk egy-egy iskolai rendezvényen, amire nyugdíjasként tért vissza. És könnyen megbizonyosodhattam az Ágival kapcsolatos állítások valódiságáról, az ő talpraesettségéhez, humorához, eredetiségéhez nem fért semmi kétség. Valahogy úgy hozta az élet, hogy nem ment férjhez, idős korára idős otthonba került. Éppen oda, ahová szerepelni mentünk.
Amikor odaérkeztünk, rögtön megláttam, hogy az első sorban ül. Nem feltűnősködött, nem fontoskodott. A szereplés végén a meghajláskor elmondtuk az otthon nézőközönségének, hogy Ági közel 40 évig volt iskolánk énektanára. Az ápolónő odaállította közénk, és készült egy közös fotó vele és a szereplőkkel.
Őszinték voltak elismerő szavai, amikor már kettesben beszélgettem vele, de leginkább az ragadott meg, amit kiemelt: hogy a gyerekek tisztán énekeltek. Számomra ez a mondat arról tanúskodik, hogy mennyire beleivódik az emberbe az, amit egy életen át csinál. Áginak mindene volt az éneklés és a tanítás, és még ha el is járt egy kicsit az idő felette, amit mindig is csinált abban biztos volt: a hangok tisztaságában.
…Hát ezek voltak a számomra felejthetetlen pillanatok a 2023. évi betlehemezésből.
Köszönjük az iskolavezetés és a kollégák, szülők támogatását!
Lippai Judit
„Szabad-e bejönni ide Betlehemmel?”
Az idén második alkalommal született meg Lippai Judit kolléganőm ötlete, álma nyomán a bordányi Ádám Jenő Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola betlehemes műsora. Az 5. osztály tanulóiból álló csapat 2 szereposztásban tanulta meg a kolléganő által összeállított produkciót. Őket egészítette ki a művészeti iskola általam tanított 4 furulyása és a Gábor Tamás által felkészített Schola énekesei.
Nagyon élveztem a közös munkát a kollégákkal, ami könnyebben ment az idén, hiszen rutinosabbak lettünk a tavalyi felkészülés és szereplések során. Szerettem a kooperatív munkát, hogy mindenkinek megvolt a feladata, része, amit összetéve, megszületett egy gyönyörű produkció.
Nagyon büszke vagyok az összes gyerekre, aki részt vett valahogyan a műsorban, nagyon hamar megtanulták szerepeiket, dalaikat és csodás összmunka volt köztük is. Nagy volt a jókedv és a lendület a próbák és előadások során. Örültem, hogy jutott idő az egyéni és összpróbákra is a decemberi feszített menetrendben, mégsem lett elkapkodva semmi.
Különleges élmény volt számomra, és nem véletlenül használtam az első mondatomban a „születés” szót, hiszen Tamás kollégánknak decemberben született kisbabája, ami Jézus születéstörténetének különös csodáját tükrözte vissza számunkra.
Szép, megható és vicces pillanatok is kísértek minket az előadások során.
– Nagyon tetszett például, amikor az óvodába vonultunk át, a pásztorok vitték elöl a fából készült gyönyörű betlehemet, és spontán éneklésbe kezdtek, a Pásztorok keljünk fel… kezdetű dalt énekelték és a botjukkal ritmusosan ütöttek hozzá.
– Kedvenc jelképem volt a műsorban, amikor a pásztorok indultak ezt a dalt énekelve a kis Jézushoz és fektetett 8-as formában vonultak, Krisztus végtelenségére utalva.
– A „Názáret vagyok József városából…” elszóláson utólag mindannyian nevettünk.
– Kedves pillanat volt a Szegedi Ősz Idősotthonban való szereplésünk alkalmával, amikor a jelenet végén a hírnök megköszönte a betlehemezést, kérte: „Gyertek el jövőre is!”, erre az idősek hangosan válaszoltak: „Ti is!”. Vagy mikor ugyanitt az öreg pásztort játszó fiú mentette a helyzetet, amikor is a mellette álló pásztortársa megbotlott a mögötte ülő tolókocsis idős lábában és elesett. Az „öreg” szerepben maradva felsegítette társát a földről, miközben azt mondta: „Gyere pásztortársam, segítek!” Zseniális pillanat volt! Az idősotthonban lakik iskolánk nyugdíjas énektanára, aki jelen volt műsorunkon. A végén beszélgettünk vele, nagyon megdicsért minket, és kiemelte, hogy milyen szépen, tisztán énekelnek a gyerekek. Nagy elismerés volt tőle: „Már sok iskolából jártak itt és hoztak műsort, de a tiétek mindegyiket felülmúlta”. Nagy dicsőség volt számomra, hogy a Délmagyarország című lapban megjelent rólunk egy cikk, a Szeged Televízió híradójába is bekerültünk és még a Móra-Net Televízió is leadta műsorunkat.
– És majdnem megkönnyeztem az óvodai szereplésen a műsort, hiszen olyan meghatóan szép volt az éneklés, a szöveg, az átélés.
Nagyon öröm számomra, hogy szinte minden korosztálynak el tudtuk vinni ezt a hagyományteremtő szokást, műsort az 5 szereplésünk alkalmával, a pici gyerekektől a nyugdíjasokig, az óvodától az iskolán keresztül a nyugdíjas klubig, idősotthonokig, és a nagyközségi éjféli miséhez kapcsolódva Bordány lakosságához is.
Hálás vagyok a gyerekek lelkesedéséért, önzetlen részvételükért, köszönöm kollégáimnak, iskolánk vezetőségének és a szülőknek az odaadó támogatást.
Remélem a pályázat keretében sikerül elnyernünk a Horvátországba való utazást! És remélem, hogy jövőre is születhet egy legalább ilyen csodás műsor!
Hampel Zsuzsa furulyatanár
A szereplő gyerekek reflexiói:
„Nekem az tetszett a legjobban a betlehemes szereplésben, hogy az egész osztály együtt adta elő. Mindenki énekelt, a pásztorok a botjaikkal kopácsoltak, és ez passzolt az énekekhez. Kedvenc fellépésem az óvodai volt, mert a testvérem oda jár és így előtte léphettünk fel, ami nagyon tetszett a kis gyerekeknek.
Ezután előadtuk a műsorunkat az iskolában is, és a bordányi idősek előtt is. Remélem, hogy jövőre is lesz ilyen lehetőség, és akkor újra az egész csapat szerepelhet az óvodában és a többi helyszínen is.”
Avramucz Kincső 5. osztály
„Emlékszem, amikor megmentettem a szerepet, mert az egyik pásztor véletlenül elesett, de szerepben maradtam, és kitaláltam egy szöveget, amivel felsegítettem.”
öreg pásztor Vigh Dominik 5. osztály
„Majdnem az összes óvodással lepacsiztam, és a többiek folytatták a példámat. A fellépés után kimentünk az udvarra és játszottunk az óvodásokkal. Fogócskáztunk velük. A kicsik voltak a fogók. Én már nagyon elfáradtam, a kicsik még mindig kergettek. Csodálom, hogy mennyi erejük van. Kedves Naplóm! Számomra a legjobb szereplés az óvodában volt.”
Tari Ádám 5. osztály
„Nekem az tetszett az idei betlehemesben, hogy József azt mondta: „Názáret vagyok József városából.” Ez nekem nagyon vicces volt. Amikor az oviban voltunk, a gyerekek mind le akartak velem pacsizni. Olyan volt, mintha én egy rock star lennék. Nagyon megfogott, hogy amikor vonultunk az utcán, az emberek a kapuból integettek. Úgy hiszem, hogy a betlehemi pásztorjáték nagyon szuper, és biztosan megyek majd jövőre is.”
Lippai Zselyke (Mária szerepében) 5. osztály
„Nekem nagyon tetszett, amikor Mária és József lámpással a kezükben bevonultak a padsorok között a templomban a jászolhoz. Szeretném megköszönni Judit néninek, hogy gondolt rám és bízott bennem. Nagy megtiszteltetés volt számomra ez a szerep. Szeretném megköszönni a sok segítséget és támogatást.”
Csurgó Rebeka 5. osztály
Nézői vélemények a betlehemesről:
„Idevarázsoltátok karácsony örömét, és az idősekben felelevenítettétek a régi karácsonyok hagyományát és hangulatát. Köszönjük.” Farkasné Lippai Ágota ISZEK intézményvezető
„ Eljöhetnek jövőre is, de ennél szebb műsort nem fognak tudni előadni.” Egyik néni az előadás után az ISZEK-ben
Köszönettel tartozunk az iskolavezetésnek, kollégáknak, szülőknek, és minden segítőnknek, Bordány Nagyközség Önkormányzatának és intézményeinek hogy partnerek voltak, és idei évi betlehemezésünk megvalósulhatott.
Lippai Judit