1.

A pályaorientációs nap alkalmából kettő hivatást részletesebben is megismerhettünk.

Dr. Dékány Henrietta a rendőr szakmát mutatta be, megismerhettük a rendőri egyenruhákat, a helyszínelés folyamatát, hogy milyen szerepet töltenek be a rendőrkutyák és a kihallgatás részleteibe is beavatott minket. A végén közelről is megfigyelhettük a rendőrséget segítő eszközöket, a bilincset ki is próbálhattuk. Külön tetszett, hogy nőként mutatta be a rendőrséget.

A műköves szakmát Lajkó Antal bácsi mutatta be. Megfigyelhettük a márvány készülését, formázását. Megnéztük a gépes folyamatokat és kézzel öntést is. Miután már minden fontos és érdekes dolgot láttunk, az osztályunk saját névtábláját vehettük át. Indulás előtt nagyon jól esett az üdítő és a szaloncukor. nagyon érdekes volt az egész.

Nagyon köszönjük mindkét előadást.

                                                                                                             Gáspár Emma
                                                                                                               6. a osztály

2.

Pályaorientáció, avagy megtalálni a fényt a felvételi árnyékában

   Egy nyolcadikos diáknak az első félévében nincs fontosabb dolga, mint a felvételire készülni. Ez határoz meg mindent. Ahhoz azonban, hogy felnőttként olyat tudjon dolgozni, amit szeret, muszáj a megfelelő középiskolát is kiválasztania. Ebben próbáltak nekünk segíteni a pályaorientációs napra meghívott vendégek.
  Első órában egyik osztálytársunk anyukája jött el, aki a Rendőrkapitányságon dolgozik. Bár ahogy mondta, „civilben” érkezett hozzánk, elhozta az egyenruháját, sőt egy bilincset és a gumibotot is. Ki is próbálhattuk őket és egyöntetűen arra a véleményre jutottunk, hogy nem lennénk egy megbilincselt bűnöző helyében sem.
  Második órában Lippai Judit tanárnő férje jött el mesélni a munkájáról. A legelképesztőbb része az előadásnak az volt, mikor egy videón mutatta be, ahogy a szó szerinti semmiből, hogyan épül fel egy gyár. Láthattuk mennyi emberfeletti munka kell egy-egy épület kivitelezéséhez.
  Ezek után elhagytuk az iskola területét és távolabbi helyre, egész pontosan a Polgármesteri Hivatalba látogattunk. A Polgármester Úr fogadott és vezetett körbe minket az épületben. Minden kérdésünkre válaszolt. Így tudtuk meg, hogy az irodájában nincs egy gomb, amivel kedve szerint fel- és lekapcsolhatja a közvilágítást. Akinek eddig fúrta az oldalát a kérdés: nem, nincs pánikgomb a polgármester irodájában az asztal jobb oldali fiókjának az alján.
  Meglátogattuk Integrált Szociális és Egészségügyi Központot, ismertebb nevén az ISZEK-et is. Elmondták, mivel tölti egy szociális munkás a mindennapjait. Sokan a középiskola alatt jönnek vissza évről-évre ledolgozni az önkéntes munkájukat. Megtapasztaltuk milyen érzés kerekesszékben ülni, miközben tolnak (nem túl kellemes, de a másikat tolni annál jobb). Vércukrot és vérnyomást mérhettünk egymásnak. Az ott dolgozók és az ISZEK-et látogató nénik még csörögefánkot is sütöttek nekünk.
  Azon a pénteki napon nagyon sok minden történt velünk, de a nagyszerű élmények mellett eltörpült a fáradtság. Aki jelenleg pályaválasztás előtt áll annak csak azt tudom tanácsolni, amit nekünk is mondtak: csináld azt, amit szeretsz, és egész életedben soha nem kell dolgoznod.

                                                                               Fülöp-Tanács Fanni
                                                                                         8. osztály