Vígoperát néztünk Budapesten a Lázár Ervin Program keretében

Szeptember 27-én reggel az első órát követően – ami nekünk testnevelés óra volt- Budapestre utaztunk a nyolcadik b osztállyal, hogy megnézzük Donizetti: A csengő című vígoperáját.

Reggel alig vártuk, hogy végre elinduljunk. Háromnegyed kilenckor indulás előtt az igazgatónő mondott pár szót arról, hogy hogyan viselkedjünk az Operaházban, hiszen a sulinkat képviseljük. (De szerintem ez inkább a fiúknak szólt.)

Kilenc órakor kisétáltunk a buszmegállóba és hamarosan jött is értünk egy kisbusz, amiről először azt hittük, hogy a 8. b-sek busza, mert olyan kicsinek tűnt kívülről. Nem hittük, hogy mi elférünk benne. De nagyon megörültünk, hogy kaptunk egy külön kisbuszt, ami ráadásul csodaszép volt belülről. Két óra buszozás után meg is érkeztünk Budapestre. (Mi Hannával imádunk Budapesten lenni)

Bekísértek a terembe, az első sorba ültettek bennünket és nagyon örültünk neki. A műsor előtt elmondták, hogy az épület régebben vonatszerelő műhely volt, ezért van kiállítva egy felújított vonat is az előtérben. Nagyon élveztük az egész műsort, különösen azért, mert nagyon vicces volt. A vége felé kezdtük megérteni, hogy miért csak a nyolcadikosak mehettek erre az operára. A fiúknak különösen tetszett a főszereplő „csajszi” a rövid pizsamájában, de ezen nem lepődtünk meg.

A darab után készítettünk néhány osztályképet az előcsarnokban és elindultunk haza. Útközben Hannával legalább egy órát aludtunk. Négy óra körül értünk haza.

Én nagyon élveztem, pedig az operáról elsőre az „ugrott be”, hogy nem fog tetszeni, de nagyon is tetszett.

                                                                          Daróczi Bianka Szabina 8.a osztály