A magyar költészet napját Magyarországon József Attila születésnapjára emlékezve 1964 óta április 11-én ünneplik.

„Minden, ami költészetünkben addig volt, beleolvadt József Attilába; minden, ami azóta van, vele kezdődik.” /László Zoltán/
Április 10-én délután a hetedik osztályosokkal krétát ragadtunk, és elindultunk a faluba, hogy a főutca mentén a kerékpárúton és az iskola melletti játszótér környékén szebbnél szebb versrészletekkel lepjük meg nagyközségünk lakóit. Miközben a gyerekek írtak, többen is megálltak, hogy megnézzék, mit csinálunk. A településünk járókelői kíváncsian olvasták a költői gondolatokat, melyeknek ma is fontos mondanivalójuk van az emberek számára. Néhányan megjegyezték, milyen fontosnak tartják azt, hogy az okoseszközök világában a fiatalokat rá lehet venni az irodalmi alkotások olvasására. A gyerekek nagy elszántsággal vetették bele magukat az általam kitalált feladatnak, jókedvűen ügyködtek a tavaszi napsütésben. Az elkészült írásokat még napokig lehetett látni. A falubeliek közül többen kérdezték, hogy kik készítették ezt és a diákok büszkén válaszoltak.
Ez a kellemes délutáni kikapcsolódás kiválóan bebizonyította, hogy az irodalom szeretetét nemcsak az iskola falai között lehet megtanítani a diákoknak, hanem azon kívül is.

„Nem úgy fakad a vers,
ahogy Ti gondoljátok,
nagy véres harcok árán,…
bús, könnyes csókok árán:
nem úgy fakad a vers.

A vers csak születik,
mint ahogyan születik a szél.
Vagy a virág.
Vagy a falevél.”
/Wass Albert: A vers – részlet/

Hődör Zoltánné